2012. augusztus 22., szerda

Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

B listáról emeltem át (Jane Austin: Emma helyett), Brigi is ajánlotta, hogy olvassam el, mert tetszene nekem. és tényleg. Körülbelül 6 óra alatt végigértem a történeten, de szerintem napokig fogok még gondolkozni a mondanivalóin. Minden tiszteletem a tábornoké. 40 év után kicsit többet vártam volna Konrádtól, még akkor is, ha a néha a hallgatás minden szónál többet mond. 
Lehet azért, mert nő vagyok, de nem tudtam volna így és ennyivel lerendezni ezt a... konfliktust. Lehet azért, mert 23 éves vagyok és nem 73. Lehet azért, mert teljesen más beállítottságú vagyok, mint a szereplők. És egyikük döntésével sem tudok azonosulni. Mindenesetre nyomot hagyott. Örülök, hogy cserére került és nem maradt ki az életemből.





Maradandó részek:


"Minden visszatér, a dolgok és a szavak körbemennek, néha az egész világon át mennek körbe, s aztán találkoznak, érintkeznek és zárnak valamit…"

"Amíg az embernek dolga van a földön, él."

"De lelked mélyén görcsös indulat szorongott – vágy, másnak lenni, mint amilyen vagy. Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk. Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, s tudni, mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcsességért az élettől dicséretet, nem tűznek mellünkre érdemrendet, mikor tudjuk és elviseljük, hogy hiúk vagy önzők, vagy kopaszok és hasasok vagyunk – nem, tudni kell, hogy semmiért nem kapunk jutalmat, sem dicséretet. El kell viselni, ennyi a titok. El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát."

"– Ez az emberi feladat – mondta az anya, és tükre előtt ült, hervadó szépségét bámulta. – Egy napon el kell veszíteni azt, akit szeretünk. Aki ezt nem bírja el, azért nem kár, mert nem egész ember."

"– Mert kissé részletesen mesélem – mondja mentegetődző hangon. – De nem lehet másképp: csak a részletesből érthetjük meg a lényegest, így tapasztaltam, a könyvekben és az életben. Minden részletet ismerni kell, mert nem tudhatjuk, melyik fontos, mikor világít egy szó a dolgok mögé. Rendet kell tartani mindenben."

"A valóság még nem az igazság – felelte a tábornok. – A valóság csak részlet."

"S ha egy barát megbukik, mert nem igaz barát, vádolhatjuk -e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet mely jutalmat akar?"

"Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye."

"Az emberek semmire nem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre."

"Az ember ritkán tudja, melyik szava vagy cselekedete jelent be végzetesen, visszavonhatatlanul egyfajta változást az emberi kapcsolatokban."

"Mi a hűség, mit várunk attól, akit szeretünk? Nem valamilyen rettenetes önzés a hűség, önzés és hiúság, mint az emberi dolgok és igények többsége az életben? Mikor hűséget követelünk,akarjuk-e hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog,szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot?"

"Mert az emberrel nem csak történnek a dolgok. […] Az ember csinálja is azt, ami történik vele. Csinálja, hívja magához, nem engedi el azt, aminek meg kell történni. Ilyen az ember. Akkor is megteszi, ha rögtön, első pillanattól fogva érzi és tudja, hogy amit tesz, végzetes."

"Minden nagy szenvedély reménytelen, máskülönben nem szenvedély, hanem alku, okos egyezség, langyos érdekek csereberéje."

"Úgy látszik, az ember mindent bír, addig a határig, amíg célja van az életnek."

"Az ember mindig tudja az igazat, azt a másik igazságot, melyet a szerep, a jelmezek, az élet helyzetei eltakarnak."

"Az ember nem azzal vétkezik amit csinál, hanem a szándékkal, amellyel elköveti azt."



"Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk."

1 megjegyzés:

  1. Szerintem pont az volt a legjobb az egészben, hogy ők így rendezték le ezt a konfliktust, mert bár most én se tudnám elképzelni, hogy így cselekedjek, azért komolyan elgondolkodtató, hogy "Miért nem?" Szerintem tökéletesen példázza, hogy mennyire nem tudunk most elmenni olyan dolgok mellett, amik később tényleg nem számítanak és milyen furcsa, hogy csak életünk végén tudjuk látni az igazán fontos dolgokat.

    VálaszTörlés