Bő 300 oldal, de egy délután alatt kiolvastam. Magával ragadó a történet, és a karakterek is - persze annak, aki szereti a XIX. századi lányregényeket. :)
A történet az amerikai polgárháború idején játszódik, a főszereplő pedig négy nővér, akiknek mindenük az anyjuk, az apjuk a háborúban, és úgy tűnik, soha semmi nem elég jó. Aztán anya finom leckéinek és az események alakulása miatt mindannyian felnőnek, vagy legalábbis elindulnak ama sárga köves úton.
A kedvenceim Jo és Lauri volt. Talán velük tudtam a leginkább azonosulni. Jo (Josephine) természete az adott időben elég... lázadónak mondható, de imádtam az ironikus stílusát. :D
A történet az amerikai polgárháború idején játszódik, a főszereplő pedig négy nővér, akiknek mindenük az anyjuk, az apjuk a háborúban, és úgy tűnik, soha semmi nem elég jó. Aztán anya finom leckéinek és az események alakulása miatt mindannyian felnőnek, vagy legalábbis elindulnak ama sárga köves úton.
A kedvenceim Jo és Lauri volt. Talán velük tudtam a leginkább azonosulni. Jo (Josephine) természete az adott időben elég... lázadónak mondható, de imádtam az ironikus stílusát. :D