Seamus Deane: Nyughatatlan ír lelkek

Rövid időn belül ez volt a harmadik könyv, amit Írországgal kapcsolatban olvastam. Már régóta vonz a táj, szóval úgy döntöttem, hogy ez egy jel, és Erdély után Írország lett a következő "ide mindenképpen elmegyek"-hely.

A történetbe a 40-es években lépünk be, és egészen a 60-as évekig követhetjük nyomon egy család történetét az egyik gyerek szemén keresztül. Több generáció kapcsolódik össze, több személyes katasztrófa derül ki, és valahol mindegyik egymásba fut, vagy ugyanott kezdődött, vagy ugyanott van vége. Nehezítő tényezők a sajátságos ír politika, a rendőrség és az egyház kapcsolata, az angol-ír ellentét, valamint a vallásosság és a babonák, "pogány" elemek különös keveredése. 

Nagyon tetszett a könyv, és ahogy kibontakoztak a karakterek, hogy a család egyes tagjai hogyan őrzik és dédelgetik a titkaikat. A félelem és a vágy, hogy kiderüljenek és megszabaduljanak tőlük az egész történetet átszőtte. És ezeket a rejtélyeket egy kisfiú próbálja meg kibogozni, a nagyszülők, rokonok, barátok történetei alapján, és mint egy mozaikot, úgy rakosgatja össze az információfoszlányokat. Közben a múlt árnyéka egyre nagyobb árnyékot vet vagy eltűnik, a kisfiú felnő, de hogy kiderülnek-e az elhallgatott dolgok, annak már mindenkinek magának kell utána járnia.

Kedvenc idézetek:

"A képen a szemek engem figyeltek, mozgok-e vagy csendben fekszem. A szomorúsága mindig ugyanazt az érzetet keltette bennem, hogy a családban még mélyebb a bánat, mint amiről eddig tudok, ezek a szemek azt kérték, fogadjam el, hogy létezik olyan éles fájdalom, amely áthatol a szíven."

"Az a világ, ahova érsz, soha nem ugyanaz, mint ahonnan elindultál."

"Ha asszonyokról van szó, legfontosabb, hogy mellőzd a durvaságot. Ettől leszel férfi. Nem az erő. Nem a küzdelem. Nem a sport. Nem a pénz."

"Megkérdeztem anyámat, hogy végül mi a történet mondanivalója. Ó, mondta, az, hogy a kis helységekben lakó emberek nagy hibákat követnek el. Nem nagyobbakat, mint a nagyobb helyeken lakók. De kis helységekben kevesebb hely van a nagy hibákra."

"– Elmegyek – jelentette ki –, és amikor megint találkozunk, már sokkal idősebb leszel. De én örökké ugyanolyan korú leszek.

Az ujjával megütögette a homlokát, és rám mosolygott.
– Örök ifjúság. A bolondok titka."

"Leghőbb vágyam, hogy megmutassam nektek, hogy van olyan, ami racionális, van olyan, ami irracionális, és van olyan, ami ésszel fel nem fogható… aztán meg hagylak ebben a mocsárban fetrengeni titeket."

"Isten egyetlen mentsége az, hogy nem létezik."

"Miért szomorú, ha azt kérdezem, mi lesz belőled, és miért nem szomorú, ha azt kérdezem, mi leszel? A „belőled” szó lenne szomorú?"