Csontfuvola

Nos, elolvastam. A könyvet még karácsony előtt szereztem be egy budapesti antikváriumban, remek fogás volt. De egészen 2 héttel ezelőttig a polcon pihent a vizsgaidőszak miatt.
A molyos párbaj viszont jó apropó volt, hogy rávethessem magam. :)

Vavyan Fable évek óta nagy kedvencem. A Nászjelentés című könyvével váltam fanná. Azóta többnyire minden könyvét olvastam - egyet-kettőt kivéve, amiket még sehol sem találtam, de ami késik az a vonat (Csilla után szabadon) - és szinte mindegyiket imádom. Van kivétel, de az csak a szabályt erősíti. :)

A Csontfuvola a Halkirálynő sorozat legújabb része. Ez kommandós-rendőrös sztori, tele akcióval, humorral, boldogsággal, szomorúsággal és az élet kisebb-nagyobb mindennapos és speciális gondjaival.
A főszereplőket már a kezdetekben megszerettem (Denisa Wry és Daniel Belloq), nem beszélve a többi kommandósról. Zsöti például annyira megragadta a fantáziám, hogy a régi laptopomat (nyugodjon békében) is róla neveztem el.

De visszakanyarodva a Csontfuvolához. Izgatottan vártam, hogy nekikezdhessek. Erre az első überunalmas órán került sor. És már akkor is nagyon kellett vigyáznom, nehogy túl hangosan kuncogjak.
A könyv több fejezetből áll és felváltva bontakozik ki történet Denisa és Daniel elbeszélésében. Ilyenkor mindig attól tartok, hogy a férfi nézőpontba nehezebben élem bele magam. És mindig feleslegesen aggodalmaskodom, mert így talán még izgalmasabb.
A történet több szálon fut. Egyrészt végigkísérhetjük Delgado és Daniel testi és lelki felépülését. Bizonyos szempontból Delgadóé izgalmasabb, mert a felépülésben egy nő is segít és az egyik Nagyszerűnek nem csak a fizikai akadályaival, hanem a büszkeségével is meg kell küzdenie.
A másik szál pedig a csendes kisvárosban folyó bűnügyködést szemlélteti, ami szintén elég összetett. És emiatt a szál miatt tudtam csak nagyon lassan olvasni a könyvet. Lelkileg eléggé megviselt az a fajta bűnözés, amiről a történet szól. Ebből a szempontból fel kell vértezni az idegeinket és a pszichénket... De az írónő mentségére legyen írva, hogy egy-egy durva részt mindig feloldott egy hihetetlen szófordulattal, vagy poénnal, és többek között ezekért imádom a stílusát. :)
Ami még nagyon tetszett, hogy rengeteg régi szereplő beköszönt: a kommandósok, Cyd, Martin (bárcsak tényleg élne valahol... :DDD), Zsöti is felbukkan egy telefon erejéig, és ami a legnagyobb meglepetés volt, hogy a Vis Major-történetek két főszereplője is megjelent (igaz, csak beszéltek róluk, de akkor is). Az összes nagy kedvenc egy helyen!
Amin kicsit fennakadtam, azok a szerelmes becenevek... Valahogy nem tudom elképzelni, hogy Tentepasasnak hívjam a pasimat, akármennyire is odavagyok érte. :"D Ettől függetlenül azért jó tippek, ha valaki(k) vevő erre. :D

És akkor most néhány kedvenc idézet a könyvből, illetve a fejezetcímekből (ezek is idézetek):

• Az irónia főként az elme játéka. A humor inkább a szívé, az érzelemé. (Jules Renard)
  
• Valahányszor a többség oldalán találod magad, ideje magadba szállnod. (Mark Twain)
  
• Én vagyok te, te vagy én, melyikünk a skizofrén? (Fable)
  
• Több szem, több csipa! (Martin)
  
• Bízz Istenben, és tartsd szárazon a pelenkát! (Fable)
  
• Az élet a lélek álma. (Fable)
  
• - Kaspar befolyásos ember... - kezdi.
  Közbevetem:
  - Ezt én ballisztikus ívben lefütyülöm. Ne is folytassa! (Denisa)
  
• Ha leszólsz azért, mert én gondolkodom, magadról festesz drámai képet. (Joyita hercegnő)
  
• - Csodálod, ha visszasírom a békeidőket?
  - Ne tedd. Bármennyire elássák is, a fécesz mindig visszacsap. Minél többet lapátolsz a szőnyeg alá, annál nagyobb lesz később a feka-szökőár.
  Cyd felmordul:
  - Mit leheletfinomkodsz, mandrókám? Mondd ki bátran: a szarcunami visszatámad!
  
• A szerelemben nem a repült órák száma, hanem a szárnyalás milyensége számít. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az ejtőernyős ugrások számánál jóval fontosabb a lebegés varázsa. (Daniel)
  
• Ha el akarod mondani az embereknek az igazságot, akkor nevettesd meg őket, máskülönben megölnek. (Fable)
  
• - Jöhetsz, ha megígéred, hogy olyanoknak nem osztasz túl kritikus jelet, akiktől nem tudlak megvédeni.
  - Ránézésre honnan tudjam, kik azok?
  - Aki minden kiterjedésében háromszor nagyobb nálam, vérben forog a szeme, és szedi az utcakövet, az inkább ne kapjon tőled hányásjelet.
  - Na de ha épp ő az okádék, az amőba?! Hogyan értessem meg vele?
  - Érvelj neki, vagy maradj otthon. - ajánlja Belloq.
  - Jaj, apci, te is nagyon jól tudod, hogy némelyekről minden szó lepereg, mert csak a fizikából értenek.
  - Fizikából?
  - Ha úgy felrúgod, hogy űrsétát tesz, mielőtt leesik, megérti a közlendőt. Vagy ha olyat benyomsz neki, hogy nyugdíjas lesz, mire kimászik a kómából, azt is felfogja. Ez a fizika.
  
• Miért nem te tolongsz brokidonornak? Könnyű ám a más farkával csóválni a csalánt! (Cyd)

És a kedvencem, a best, a favorit, amit ajánlok minden PR-nek:

• - Emlékeztek? Smythy kérdezte, miként definiálnám a barátságot. Azóta keresem a választ, ha létezik egyáltalán. Azt tudom, ha nem vagyunk együtt, félüresen kong a lelkem. A legeslegrosszabb, amikor éppen elmentek, szerencsére később magamra lelek. Ha együtt vagyunk, folyamatos a pozitív energiaáramlás. Köztetek lelazulhatok, letehetem a kardot-pajzsot, nem kell érthetetlen bizergálástól, hátbadöféstől tartanom. Tápláljuk egymást, a létező összes értelemben, és még az is sokat dob rajtam, ha ti ledinszteltek valamiért, mert bármely előjelű véleményteke fontos számomra! Bólintok.
  - Nekem is azért mámor az együttlét veletek, mert nem kell spiccen állnom, köztetek elomolhatok. Nem vagyunk egymás stresszorai.
  - A pozitív energiaáramlás valójában szeretetérintés - mondja Iris.

Ez minden érzésemet és gondolatomat tolmácsolja. :)

Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szeret elgondolkodni és átérezni, beleélni a magát az emóciókba. Annak, aki szereti szereti a csípkelődő, velős, de értelmiségi humort és aki szeret önfeledten, a hasát-arcát masszírozva kacagni. :D