Gőzgombóc

A családi főfőfő kedvenc! Papámat ezzel bármikor le tudom venni a lábáról. :D Vagyis leginkább október és március között, mert utána nagyon mazochistának kell lenni ahhoz, hogy valaki élvezze a gőzben állást nyáron.

Narancsos muffin

Egy időben totál rá voltam kattanva a muffinokra, kb. hetente sütöttem. Aztán csömöröm lett, és évekig nem csináltam. De ez annyira szimpatikus lett, hogy kipróbáltam, és voilá!

Variációk kukoricalisztre

Tavasszal volt szerencsém eljutni Erdélybe. Ott ettem életemben először puliszkát. Miután hazajöttem, hetekig ettem valamilyen formában, annyira rákattantam. :D

Goffri palacsinta

Ha már unjátok az "egyszerű" palacsintát, érdemes kísérletezni és variálni, én is így fejlesztettem ki ezt. (Nyilván nem találtam fel a spanyol viaszt, de azért büszke voltam magamra. :D)

Mogyorókrémes piskóta

Tömény inzulinbomba. Halálos adag. De ellenállhatatlan. :D

Csokoládés halál

Azt hiszem ehhez nincs mit hozzáfűzni. :D Egy. max két szeletnél többet nem ajánlott megenni, mert abból fetrengés lesz. De egyszerűen nagyszerű! :)

Házi pizza - Jobb mint máshol

Szeretek pizzát sütni. Gyorsan megvan, laktató, végtelenségig variálható, és mindenki szereti. :D Ja és rendkívül egyszerű!

Málnás csoda

Ez az egyik kedvenc nyári édességem. Sütni sem kell - megússzuk a 40°C-ban való sütögetést -, és gyorsan megvan, csak azt kell kivárni, amíg megdermed. Ezt gyorsíthatja a mélyhűtő használata. :)

Méhcsípés torta

Elég régen sütöttem (azt hiszem újra be kéne szervezni egy étkezés erejéig), de nagy sikere volt! :)

Szezámmagos csirke pirított zöldséges tésztával, avagy borsóból és szezámmagból sosem elég!

A nagy hőségre való tekintettel kitaláltuk, hogy pinceparty-t csapunk (a szobámban kifejezetten kellemes hőmérséklet uralkodik), amihez ugye megfelelő menü is dukál. Mivel mindannyian értékeljük az ázsiai konyha remekeit, így esett a választásunk két, kínai éttermekben is kapható étekre: a pirított zöldséges tésztára és a szezámmagos csirkére.

Kötényeket fel!

Pirított zöldséges tészta

A zöldség bármi lehet, ízlés kérdése. Mi egy kevés káposztát, hagymát, répát és cukorborsót használtunk. A tészta pedig egyszerű spagetti tészta volt (mert ez volt otthon, és mert minek bonyolítani?).

Saját munkánk megkönnyítésének érdekében célszerű előre felvagdosni a zöldségeket, így csak folyamatosan adagolni kell a serpenyőbe. Szóval felvágjuk a zöldségeket (én csík mintát választottam) és feltesszük főni a tésztát.

A hagymát megpirítjuk egy kis olajon/vajon, megsózzuk, majd mikor elérte a kellő puhaságot és barnaságot, hozzádobjuk a répát, kicsit később a káposztát, a legvégén pedig a borsót. A fűszerezés szintén ízlés kérdése. Amit mi használtunk: só, bors, vegeta, és természetesen szójaszósz! Ha megfőtt a tészta, összekeverjük a zöldségekkel és picit még együtt pirítjuk őket.

3. kör

Harmadjára is elindul a Könyvmoly Párbaj, melyre itt lehet jelentkezni.
Nem is szaporítom a karaktereket, jöjjenek a listák (igen, A és B, mert jó ha van csere, erre rájöttem a 2. körben):

A lista:

Szerb Antal: A Pendragon-legenda
Palotai Boris: Bejöhetsz hozzám panaszkodni
Moldova György: Bűn az élet...
Gordon Agáta: Ezüstboxer
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Gerlóczi Márton: A Szabadok Testvérisége
Krúdy Gyula: Szeretek, tehát voltam
Móricz Zsigmond: Tündérkert
E. M. Remarque: A fekete obeliszk
Patrick Süskind: A parfüm


B lista:

Szabó Magda: Für Elise
Moldova György: Szabadíts meg a gonosztól
Csányi Vilmos: Kannibálok
Bodor Pál: Haldoklás anyanyelven
E. M. Remarque: Hiába futsz
Kembe Sorel-Arthur: Gulyásleves négercsókkal
Mihail Bulgakov: Guruló lakótér
Theodore Dreiser: Amerikai tragédia
Matthew Reilly: A halál hét csodája
Alberto Moravia: A római lány


A könyvek nagy részben frissen jöttek rukkoláról, vagy már megvolt a kis könyvtáramban, szóval legalább attól megkímélem magam, hogy utolsó pillanatban félpánikban rohanok a könyvtárba, hogy beszerezzek valamit. :D

Szabó Magda: Abigél

Szintén B listáról emeltem át (Tolsztoj Feltámadása helyett). Nem is tudom, miért vártam eddig az elolvasásával. A cím alapján valamiért mindig a Pöttyös könyvek történetei jutottak eszembe, és azokhoz valahogy nem volt kedvem. De várakozáson felül teljesített a történet. Szabó Magda pedig hozta a szintet. 

Ginát nem mindig szerettem, és el nem tudom képzelni, hogy én egy ilyen intézetben éljek - ez lehet abból fakad, hogy nehezen viselem, ha rám kényszerítenek valamit. És bár nem voltam teljesen kibékülve vele, tagadhatatlan, hogy Gina karaktere sokat fejlődik.

Königet megszerettem, lehet pont azért, mert olyan kis szerencsétlennek tüntették fel sokáig (nem nevetni!), utána meg még inkább a szívembe lopta magát.

Összességében magával ragadott a történet, és elgondolkodtatott, hogy néha milyen kis apróságoknak tulajdonítunk hatalmas jelentőséget, amik később a bajban értelmüket vesztik. Ha szerencsénk van, még időben észleljük és korrigáljuk a hibát. Eddig minden Szabó Magda adott valamit útravalóul, valami töprengeni- és megjegyeznivalót. Most sem történt másként. :)

Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

B listáról emeltem át (Jane Austin: Emma helyett), Brigi is ajánlotta, hogy olvassam el, mert tetszene nekem. és tényleg. Körülbelül 6 óra alatt végigértem a történeten, de szerintem napokig fogok még gondolkozni a mondanivalóin. Minden tiszteletem a tábornoké. 40 év után kicsit többet vártam volna Konrádtól, még akkor is, ha a néha a hallgatás minden szónál többet mond. 

Lehet azért, mert nő vagyok, de nem tudtam volna így és ennyivel lerendezni ezt a... konfliktust. Lehet azért, mert 23 éves vagyok és nem 73. Lehet azért, mert teljesen más beállítottságú vagyok, mint a szereplők. És egyikük döntésével sem tudok azonosulni. Mindenesetre nyomot hagyott. Örülök, hogy cserére került és nem maradt ki az életemből.

H. G. Wells - A bűvös bolt

Ez a könyv 21 hosszabb-rövidebb novellát tartalmaz, köztük Az időgépet (ami az első), ami miatt listára raktam a könyvet. Nem egyszer láttam a filmet, nagyon szeretem, és kíváncsi voltam, milyen az eredeti. Nos, nagyon más - azt hiszem ez nem meglepő. Ami egyezik a filmmel, az az időgép és feltaláló jelenléte, egyébként ég és föld. Ami nem feltétlenül baj, csak valahogy a novella nekem nem volt elég kidolgozott. Rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt bennem. És hiába próbáltam volna a film alapján megválaszolni őket, hiszen alig van egyezés...

Azt hiszem a 21 novella nem egyenrangú, van jobb, van rosszabb. Ami közös bennük, hogy mindegyik kicsit misztikus, fantasy-s. Az Erre sincs magyarázat című könyv jutott eszembe néha. Ami nem baj, sőt. És figyelmembe véve, hogy ez a 19. század végén íródott, meglepően fantáziadús és akár ég igaz is lehetne, ha egy kicsit jobban belegondolunk. Mert senki nem tudja megcáfolni, bár igazolni sem az eseteket.

William Dietrich - A Rosette-i kő

Ez a könyv is jól indult... 40 oldal után rá kellett jönnöm, hogy van egy előzmény, csak eddig valahogy nem tudatosult bennem. :"D Mindenesetre ha már elkezdtem, végigolvastam, mert még mindig érdekelt a téma (valahogy a Da Vinci-kód óta vonzanak a templomos lovagokról, Grálról és Bölcsek kövéről szóló történetek), és a Rosette-i kőről is volt szerencsém hallani tanulmányaim során.

Nos a könyv. A cselekmény nagyon jól fel van építve, a háttértörténetek, a történelmi szálak, a legendák, a vallási ellentétek és egybeesések, ezek mind magukkal ragadtak.

Amiért nem szerettem, az a főszereplő, Ethan Gage volt. Nem volt szimpatikus figura, leszámítva a néhol fel-felbukkanó humorát, egy felelőtlen, nőcsábász fajankó. Aki mértéktelen szerencsével rendelkezik. De tényleg! Minden életveszélyes és/vagy kilátástalan helyzetből megmenekül, hála a szerencséjének. És egy idő után kezdett idegesíteni, hogy ekkora szerepet kap az életében a szerencse... Meg hogy valahogy mindig mindenből jól jön ki. Mikor azt hittem, hogy legalább a nőügyeiben pofára esik, akkor sem kaptam meg a megérdemelt kárörvendést igazán.

Salman Rushdie - Szégyen

Huhh, ez is nehéz szülés volt. Ez volt az első könyvem Rushdie-tól, pedig sacc per kábé hetedik osztályos korom óta szemezek vele. Azt hiszem nem véletlenül halogattam idáig, valamiféle isteni sugallat hatására.

Kezdjük azzal, hogy a könyv első és utolsó 30 oldala lapokra esett szét - ám ez nem az író vétke, ellenben köszönjük Ulpius...!

Visszatérve a cselekményre, röpke 390 oldal alatt megismerhetünk egy több generációs iszlám családot, vagyis több családot, párhuzamosan. Ami nem is gond, olvastam már több könyvet is a témában, érdekel is az iszlám kultúra, minden szépségével-borzalmával, és az európai szemnek felfoghatatlanságával együtt.

Ám elképesztően idegesített a narrátor elbeszélői stílusa, borzasztó kusza és körülményes volt. Milliószor kihangsúlyozta, hogy ez egy mese, közben össze-vissza dobálózott politikai eseményekkel, nevekkel, helyekkel. És ettől - számomra - néha borzasztóan lelassult a cselekmény.

Ellenben tetszettek a karakterek, azok személyes történetei, tragédiái, ahogy próbáltak elevickélni a társadalom és a kultúra által rájuk szabott kis medencében. Lehet, hogy ha az író csak rájuk koncentrált volna, nem éreztem volna a vontatottságot és nem sóhajtottam volna fel magamban, hogy "Ez meg hogy a búbánatba jön ide...?".

11 kérdés - 11 válasz

Kissé elkanyarodunk a könyvek értékelésétől, mert Csillától kaptam 11 kérdést, amire válaszolni kéne. Valamint tovább adni másik 11 embernek, de mivel egy részét már ellőtték, másik része meg nincs... Szóval válaszolok a kérdésekre. :D

Játékszabályok:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
• 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• Nincs visszaadás/visszajelölés

Kazimierz Moczarski: Beszélgetések a hóhérral

Nos, nem volt egy könnyű olvasmány. Fura módon került a listámra is: mikor válogattam a polcomról, ránéztem, hogy "ó, érdekes a címe, legyen ez", de nem olvastam el a fülszöveget. Ha ez a lépés nem marad ki, lehet mást választok helyette. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam. 

A könyv egy nagyon érdekes szociográfia, melyben egy újságíró (Moczarski) számol be "élményeiről", melyeket egy lengyel börtönben szerzett két II. világháborús náci tiszt társaságában. Schielke a közkatona és Stroop, a főfőfő, aki több tízezer ember halálát okozta.

És akkor most jöjjön, hogy miért is nem volt könnyű:

• rendkívül nehezen viselem a rasszista megjegyzéseket, összehasonlítgatásokat, lekicsinyléseket - ebből nem volt kevés,
• túl sok volt (legalábbis nekem) a katonai kifejezés és kapcsolódási pont, és ebben a témában nem vagyok egy talentum,
• túl sok volt a német szó...

Seamus Deane: Nyughatatlan ír lelkek

Rövid időn belül ez volt a harmadik könyv, amit Írországgal kapcsolatban olvastam. Már régóta vonz a táj, szóval úgy döntöttem, hogy ez egy jel, és Erdély után Írország lett a következő "ide mindenképpen elmegyek"-hely.

A történetbe a 40-es években lépünk be, és egészen a 60-as évekig követhetjük nyomon egy család történetét az egyik gyerek szemén keresztül. Több generáció kapcsolódik össze, több személyes katasztrófa derül ki, és valahol mindegyik egymásba fut, vagy ugyanott kezdődött, vagy ugyanott van vége. Nehezítő tényezők a sajátságos ír politika, a rendőrség és az egyház kapcsolata, az angol-ír ellentét, valamint a vallásosság és a babonák, "pogány" elemek különös keveredése. 

Nagyon tetszett a könyv, és ahogy kibontakoztak a karakterek, hogy a család egyes tagjai hogyan őrzik és dédelgetik a titkaikat. A félelem és a vágy, hogy kiderüljenek és megszabaduljanak tőlük az egész történetet átszőtte. És ezeket a rejtélyeket egy kisfiú próbálja meg kibogozni, a nagyszülők, rokonok, barátok történetei alapján, és mint egy mozaikot, úgy rakosgatja össze az információfoszlányokat. Közben a múlt árnyéka egyre nagyobb árnyékot vet vagy eltűnik, a kisfiú felnő, de hogy kiderülnek-e az elhallgatott dolgok, annak már mindenkinek magának kell utána járnia.

Paulo Coelho: Brida

Nagyon szeretem Coelho könyveit, bár azokkal, amik ennyire spirituálisak, kevésbé tudok azonosulni.Valahogy nem tudom elkapni a szálat, viszont érdeklődve olvasok azokról a dolgokról, amiket leír. Mert érdekesek, ez kétségtelen. Nem vagyok vallásos, bár ateista sem. Hiszem, hogy van egy felsőbb hatalom, ami irányítgatja a világunkat, néha közbelép, néha megfeledkezik a kis hangyáiról. Ha őszinte akarok lenni, tetszik az a dolog, amiben Brida hisz, egyáltalán az, ahogy megfogalmazzák a teremtés és Isten körüli kérdéseket. Sokkal emberközelibbnek érzem, mint mondjuk néhány katolikus értelmezését.

Sok gondolat megragadt bennem, amit szerintem bárki tud alkalmazni, függetlenül attól, hogy miben, kiben és hogyan hisz. A lényeg úgyis az, hogy legyen valami, amiből erőt meríthetünk, ha elbizonytalanodunk, nem?

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Régóta ez volt az első olyan könyv, amit nagyon lassan és kínkeservvel olvastam. Láttam részleteket a musicalből, emiatt gondoltam, hogy listára teszem, mert jó történetnek ígérkezik.

Hát öhm... Az első 100 oldal hetek alatt gyűrtem le, a maradék 400-at ma, de csak azért, mert már nagyon idegesített, hogy sehogy sem haladok vele. Ez 546 oldal bőven belefért volna 250-be is.

Személy szerint rettenetesen idegesített a főszereplő lány. Nem is rémlik, hogy megnevezték volna egyszer is, ami azért elég furcsa, tekintve, hogy mégiscsak ő áll a középpontban, az ő szemszögéből ismerjük meg az eseményeket.

Mindenesetre nem tudtam egy hullámhosszra kerülni a hölgyeménnyel. Pedig 23 éves (mint én), nem elit körülmények között nőtt fel (én sem), és akadnak problémái az önbizalommal (nekem is). 

Na de kérem... A történet háromnegyedéig úgy viselkedik, mint egy 16 éves, vagy egy gyerek. És csodálkozik, hogy még a férje is gyerekként kezeli, hogy nem veszik komolyan, hogy nincs szava.

Palotai Boris: Zöld dió

Ím' az első párbajos könyvem!

Olvastam én már az írónőtől, azok is nagyon tetszettek, de ez megfogott, megérintett, megszorongatott.

Az első pár oldalon mondjuk még azt sem tudtam, hogy fiú-é vagy lány a főszereplő, majd helyére kerültek a nemek és a nevek. Hősnőnk (áh, lelőttem...) 17 éves, kamasz, dacos, út- és énkereső, nem kevés cinizmussal keverve. Elvált szülők gyermeke. Mindez a szocializmus derekán. Az anyjával viharos a kapcsolata, az apjával állóvíz.

Szerintem egy lélektani regénynek is megfelel. Ugyan sokszor hadaró a stílus, elharapott, félbehagyott mondatokkal és gondolatokkal, de ez adja meg azt a hangulatot, amire azt mondom, hogy huh. Rengetegszer felpofoztam volna a csajt, vagy legalább megráztam volna, hogy nyisd már ki a szemed! De aztán rájöttem, hogy ilyenfajta megfelelési kényszerrel én is küzdöttem, csak a jellembeli különbségek miatt máshogy reagáltam le.