William Dietrich - A Rosette-i kő

Ez a könyv is jól indult... 40 oldal után rá kellett jönnöm, hogy van egy előzmény, csak eddig valahogy nem tudatosult bennem. :"D Mindenesetre ha már elkezdtem, végigolvastam, mert még mindig érdekelt a téma (valahogy a Da Vinci-kód óta vonzanak a templomos lovagokról, Grálról és Bölcsek kövéről szóló történetek), és a Rosette-i kőről is volt szerencsém hallani tanulmányaim során.

Nos a könyv. A cselekmény nagyon jól fel van építve, a háttértörténetek, a történelmi szálak, a legendák, a vallási ellentétek és egybeesések, ezek mind magukkal ragadtak.

Amiért nem szerettem, az a főszereplő, Ethan Gage volt. Nem volt szimpatikus figura, leszámítva a néhol fel-felbukkanó humorát, egy felelőtlen, nőcsábász fajankó. Aki mértéktelen szerencsével rendelkezik. De tényleg! Minden életveszélyes és/vagy kilátástalan helyzetből megmenekül, hála a szerencséjének. És egy idő után kezdett idegesíteni, hogy ekkora szerepet kap az életében a szerencse... Meg hogy valahogy mindig mindenből jól jön ki. Mikor azt hittem, hogy legalább a nőügyeiben pofára esik, akkor sem kaptam meg a megérdemelt kárörvendést igazán.

Ettől eltekintve mindig elgondolkodtatnak az ehhez hasonló történetek, hogy vajon mi mindent rejt a múlt, amit ma már el se tudunk képzelni? Annyi megválaszolatlan kérdés van. S bár nem tudhatom, mekkora eséllyel trafálhatnak bele az írók a valóságba ezekkel a könyvekkel, de azért alternatívának nem rossz gondolatok. 

Kedvenc részek:

"Sajnos azonban hajlamos vagyok arra, hogy rossz időben legyek rossz helyen: így rám lőtt többek között a mameluk lovasság, a saját szerelmem, tüzet nyitottak rám az arab martalócok, a brit hadihajók, a muszlim fanatikusok, és a francia gyalogság tagjai is – pedig én alapvetően nem vagyok rossz ember!"

"– Maga éppen a megfelelő ember a feladatra: okos, megnyerő, gyökértelen, gátlások és elvek nélkül. Az emberek megnyílnak magának, Gage, mert azt hiszik, úgysem számít."

"– Akkor nőről van szó. Utálatos feleség? Láttam én már keresztény asszonyokat. – A fejét csóválta és megborzongott. – A Sátán sem békíti meg őket."

"Ha valaki meg van győződve a saját igazáról, akkor az azt jelenti, hogy én tévedek – tessék, íme a háborúk felének oka!"

"– Jeruzsálemben mindenki azt hiszi magáról, hogy három lépéssel közelebb áll a mennyországhoz, mint a többiek – foglalta össze a véleményét –, aminek az az eredménye, hogy együtt pokollá teszik az életüket. – Hát ez nem a béke és a jámborság városa, ahová még fegyvert sem engednek be? 

– Az, míg valaki bele nem tapos a másik jámborságába."

" – Mint az éjszaka és a nappal – válaszolta Mirjam. – Minden dolog kettős, ez a tanítás a legősibb korokból származik. jóval Jeruzsálem és Jézus előttről. Nő és férfi, jó és rossz, fenti és lenti, alvás és ébrenlét. A rejtett és a tudatos elménk. Az univerzumban állandó feszültség uralkodik, de az ellentétek csakis együtt képesek kitenni az egészet. "

" – És mi más lenne a legenda, ha nem az igazság visszhangja? "

" A lopás sikerének záloga, hogy a változást ne vegyék észre. "

" Lehet, hogy az összes hit, mítosz és történet az ősi szövegek örökké egymásba fonódó tekervénye, bölcsességre épült bölcsesség, újabb titkokat rejtő titkok? "

" – Neki vége, és a mi dolgunknak is. Nem éri meg átvágni a becsületes tengerészeket, főnök. Elveszíted a barátaidat, ugyebár. 

– Nem vágtalak át, csak túljártam az eszeden! 

– Az rohadtul ugyanazt jelenti. "

" – Így vagyunk mind, bezárva a bánat körébe. – Hallgatott egy darabig, aztán azt kérdezte: – Tudod Ethan, én miben hiszek? 

– Az egyházban? 

– Abban, amit az egyház képvisel. 

– Tehát Istenben? 

– Inkább abban, hogy az élet több a körülöttünk tomboló őrületnél. Abba, hogy az életben vannak olyan ritka pillanatok, amikor megérint minket valamiféle felsőbbrendű hatalom. Időnk zömében elszigetelődünk tőle, magányosan és vakon élünk, mint a csirke a tojásban, ám olykor képesek vagyunk feltörni a burkot, hogy kipillantsunk belőle. […] És abba is hiszek, hogy h egyszer megtalálod azt, aki ugyanabban hisz, amiben te, aki szintén a tojás feltörésére törekszik – no, akkor együttes erővel kitörhettek a burokból. És ez a legmagasztosabb dolog, amit ebben a világban elérhetünk. "

" Sok bonyodalomtól megkímélné a világot, ha mindenki egyszerűen csak kimondaná, amit gondol, de a jelek szerint ez nem szokásunk, igaz? 

" Ha tényleg ördögi szerencsém van, akkor sajnálom az ördögöt. "