Paulo Coelho: Brida

Nagyon szeretem Coelho könyveit, bár azokkal, amik ennyire spirituálisak, kevésbé tudok azonosulni.Valahogy nem tudom elkapni a szálat, viszont érdeklődve olvasok azokról a dolgokról, amiket leír. Mert érdekesek, ez kétségtelen. Nem vagyok vallásos, bár ateista sem. Hiszem, hogy van egy felsőbb hatalom, ami irányítgatja a világunkat, néha közbelép, néha megfeledkezik a kis hangyáiról. Ha őszinte akarok lenni, tetszik az a dolog, amiben Brida hisz, egyáltalán az, ahogy megfogalmazzák a teremtés és Isten körüli kérdéseket. Sokkal emberközelibbnek érzem, mint mondjuk néhány katolikus értelmezését.

Sok gondolat megragadt bennem, amit szerintem bárki tud alkalmazni, függetlenül attól, hogy miben, kiben és hogyan hisz. A lényeg úgyis az, hogy legyen valami, amiből erőt meríthetünk, ha elbizonytalanodunk, nem?

Kedvenc részek:

"– A hiba hozta működésbe a világot is – mondta a Mester. – Soha ne félj hibázni.
– De Ádámot és Évát kiűzték a Paradicsomból.
– Ám egy napon visszatérnek. Miután megismerték az egek és a világok csodáját. Isten tudta, hogy mit csinál, amikor fölhívta a figyelmüket a Jó és a Rossz tudásának fájára. Ha nem akarta volna, hogy egyenek a gyümölcséből, nem mondott volna semmit.
– Akkor miért mondott?
– Hogy működésbe hozza az Univerzumot."

"– Isten az erdőbe helyezte a patikáját – mondta Wicca, amikor egyszer egy fa alatt pihentek. – Hogy minden ember egészséges lehessen."

"Ha ez az út mostantól semmi mást nem tanít meg nekem, akkor is megtanultam egy nagyon fontos dolgot: vállalni kell a kockázatot."

"Egyetlen homokszem is lehet híd a láthatatlanban."

"Embernek lenni annyit tesz, hogy vannak kétségeink, és ennek ellenére is folytatjuk az utunkat."

"Ami kívül van, azt nehezebb megváltoztatni, mint ami belül van."

"Azok a ruhák, amelyeket megvettél, hozzád tartoznak, a részeid, és különleges pillanatokat képviselnek. Olyan pillanatokat, amikor azzal a szándékkal indultál el otthonról, hogy megajándékozod magad, mert elégedett voltál a világgal. Olyan pillanatokat, amikor valaki megbántott, és ezzel akartál vigasztalódni. Olyan pillanatokat, amikor úgy érezted, hogy meg kell változtatnod az életed. A ruhák mindig érzelmet változtatnak anyaggá. Ez az egyik híd a látható és a láthatatlan között. Olyan ruhák is vannak, amelyek árthatnak, mert másoknak készültek, csak hozzád kerültek."

"Eszébe jutott az apja. …. A tengerparton volt az apjával, és az apja megkérte, hoyg nézze meg, elég meleg-e a víz. Ő [Brida] ötéves volt és örült, hogy segíthet. Odament hát a vízhez, és beledugta a lábát.
– Beledugtam a lábamat, és hideg – mondta az apjának.
Az apja erre fölkapta, odavitte a vízhez, és se szó, se beszéd, bedobta a vízbe. Először megijedt, de aztán tetszett neki a játék.
– Na milyen a víz? – kérdezte az apja.
– Finom – felelte.
– Nahát, akkor mostantól fogva ha meg akarsz tudni valamit, merülj bele."

"… a szó nem más, mint a rezgéssé alakult gondolat: kiteszed a levegőbe mindazt, ami addig csak energia volt. Nagyon vigyázz, mit mondasz. A szónak nagyobb ereje van, mint sok szertartásnak."