Szabó Magda: Abigél

Szintén B listáról emeltem át (Tolsztoj Feltámadása helyett). Nem is tudom, miért vártam eddig az elolvasásával. A cím alapján valamiért mindig a Pöttyös könyvek történetei jutottak eszembe, és azokhoz valahogy nem volt kedvem. De várakozáson felül teljesített a történet. Szabó Magda pedig hozta a szintet. 

Ginát nem mindig szerettem, és el nem tudom képzelni, hogy én egy ilyen intézetben éljek - ez lehet abból fakad, hogy nehezen viselem, ha rám kényszerítenek valamit. És bár nem voltam teljesen kibékülve vele, tagadhatatlan, hogy Gina karaktere sokat fejlődik.

Königet megszerettem, lehet pont azért, mert olyan kis szerencsétlennek tüntették fel sokáig (nem nevetni!), utána meg még inkább a szívembe lopta magát.

Összességében magával ragadott a történet, és elgondolkodtatott, hogy néha milyen kis apróságoknak tulajdonítunk hatalmas jelentőséget, amik később a bajban értelmüket vesztik. Ha szerencsénk van, még időben észleljük és korrigáljuk a hibát. Eddig minden Szabó Magda adott valamit útravalóul, valami töprengeni- és megjegyeznivalót. Most sem történt másként. :)

Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

B listáról emeltem át (Jane Austin: Emma helyett), Brigi is ajánlotta, hogy olvassam el, mert tetszene nekem. és tényleg. Körülbelül 6 óra alatt végigértem a történeten, de szerintem napokig fogok még gondolkozni a mondanivalóin. Minden tiszteletem a tábornoké. 40 év után kicsit többet vártam volna Konrádtól, még akkor is, ha a néha a hallgatás minden szónál többet mond. 

Lehet azért, mert nő vagyok, de nem tudtam volna így és ennyivel lerendezni ezt a... konfliktust. Lehet azért, mert 23 éves vagyok és nem 73. Lehet azért, mert teljesen más beállítottságú vagyok, mint a szereplők. És egyikük döntésével sem tudok azonosulni. Mindenesetre nyomot hagyott. Örülök, hogy cserére került és nem maradt ki az életemből.

H. G. Wells - A bűvös bolt

Ez a könyv 21 hosszabb-rövidebb novellát tartalmaz, köztük Az időgépet (ami az első), ami miatt listára raktam a könyvet. Nem egyszer láttam a filmet, nagyon szeretem, és kíváncsi voltam, milyen az eredeti. Nos, nagyon más - azt hiszem ez nem meglepő. Ami egyezik a filmmel, az az időgép és feltaláló jelenléte, egyébként ég és föld. Ami nem feltétlenül baj, csak valahogy a novella nekem nem volt elég kidolgozott. Rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt bennem. És hiába próbáltam volna a film alapján megválaszolni őket, hiszen alig van egyezés...

Azt hiszem a 21 novella nem egyenrangú, van jobb, van rosszabb. Ami közös bennük, hogy mindegyik kicsit misztikus, fantasy-s. Az Erre sincs magyarázat című könyv jutott eszembe néha. Ami nem baj, sőt. És figyelmembe véve, hogy ez a 19. század végén íródott, meglepően fantáziadús és akár ég igaz is lehetne, ha egy kicsit jobban belegondolunk. Mert senki nem tudja megcáfolni, bár igazolni sem az eseteket.

William Dietrich - A Rosette-i kő

Ez a könyv is jól indult... 40 oldal után rá kellett jönnöm, hogy van egy előzmény, csak eddig valahogy nem tudatosult bennem. :"D Mindenesetre ha már elkezdtem, végigolvastam, mert még mindig érdekelt a téma (valahogy a Da Vinci-kód óta vonzanak a templomos lovagokról, Grálról és Bölcsek kövéről szóló történetek), és a Rosette-i kőről is volt szerencsém hallani tanulmányaim során.

Nos a könyv. A cselekmény nagyon jól fel van építve, a háttértörténetek, a történelmi szálak, a legendák, a vallási ellentétek és egybeesések, ezek mind magukkal ragadtak.

Amiért nem szerettem, az a főszereplő, Ethan Gage volt. Nem volt szimpatikus figura, leszámítva a néhol fel-felbukkanó humorát, egy felelőtlen, nőcsábász fajankó. Aki mértéktelen szerencsével rendelkezik. De tényleg! Minden életveszélyes és/vagy kilátástalan helyzetből megmenekül, hála a szerencséjének. És egy idő után kezdett idegesíteni, hogy ekkora szerepet kap az életében a szerencse... Meg hogy valahogy mindig mindenből jól jön ki. Mikor azt hittem, hogy legalább a nőügyeiben pofára esik, akkor sem kaptam meg a megérdemelt kárörvendést igazán.

Salman Rushdie - Szégyen

Huhh, ez is nehéz szülés volt. Ez volt az első könyvem Rushdie-tól, pedig sacc per kábé hetedik osztályos korom óta szemezek vele. Azt hiszem nem véletlenül halogattam idáig, valamiféle isteni sugallat hatására.

Kezdjük azzal, hogy a könyv első és utolsó 30 oldala lapokra esett szét - ám ez nem az író vétke, ellenben köszönjük Ulpius...!

Visszatérve a cselekményre, röpke 390 oldal alatt megismerhetünk egy több generációs iszlám családot, vagyis több családot, párhuzamosan. Ami nem is gond, olvastam már több könyvet is a témában, érdekel is az iszlám kultúra, minden szépségével-borzalmával, és az európai szemnek felfoghatatlanságával együtt.

Ám elképesztően idegesített a narrátor elbeszélői stílusa, borzasztó kusza és körülményes volt. Milliószor kihangsúlyozta, hogy ez egy mese, közben össze-vissza dobálózott politikai eseményekkel, nevekkel, helyekkel. És ettől - számomra - néha borzasztóan lelassult a cselekmény.

Ellenben tetszettek a karakterek, azok személyes történetei, tragédiái, ahogy próbáltak elevickélni a társadalom és a kultúra által rájuk szabott kis medencében. Lehet, hogy ha az író csak rájuk koncentrált volna, nem éreztem volna a vontatottságot és nem sóhajtottam volna fel magamban, hogy "Ez meg hogy a búbánatba jön ide...?".

11 kérdés - 11 válasz

Kissé elkanyarodunk a könyvek értékelésétől, mert Csillától kaptam 11 kérdést, amire válaszolni kéne. Valamint tovább adni másik 11 embernek, de mivel egy részét már ellőtték, másik része meg nincs... Szóval válaszolok a kérdésekre. :D

Játékszabályok:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
• 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• Nincs visszaadás/visszajelölés

Kazimierz Moczarski: Beszélgetések a hóhérral

Nos, nem volt egy könnyű olvasmány. Fura módon került a listámra is: mikor válogattam a polcomról, ránéztem, hogy "ó, érdekes a címe, legyen ez", de nem olvastam el a fülszöveget. Ha ez a lépés nem marad ki, lehet mást választok helyette. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam. 

A könyv egy nagyon érdekes szociográfia, melyben egy újságíró (Moczarski) számol be "élményeiről", melyeket egy lengyel börtönben szerzett két II. világháborús náci tiszt társaságában. Schielke a közkatona és Stroop, a főfőfő, aki több tízezer ember halálát okozta.

És akkor most jöjjön, hogy miért is nem volt könnyű:

• rendkívül nehezen viselem a rasszista megjegyzéseket, összehasonlítgatásokat, lekicsinyléseket - ebből nem volt kevés,
• túl sok volt (legalábbis nekem) a katonai kifejezés és kapcsolódási pont, és ebben a témában nem vagyok egy talentum,
• túl sok volt a német szó...